Homeopátia az állatgyógyászatban – Tapasztalataim a Siliceával | Homeopátiás Öntevékeny Baráti Kör

Homeopátia az állatgyógyászatban – Tapasztalataim a Siliceával

 

Gyakori, hogy a homeopata – még akkor is, ha az un. klasszikus elveket vallja – bevált indikációkat alkalmaz, hiszen egy baleset után vagy más heveny esetekben többnyire közömbös, hogy a betegnek mi az alkati (újabb elnevezéssel „krónikus”) szere, legfontosabb, hogy pánikhangulata elmúljon, vérzése csillapodjon, emelkedő láza megszűnjön, stb.

Az egyik ilyen bevált indikációs szer, amely egyébként sok állat idült szere is lehet, a kovasavból (Acidum silicicum) készülő Silicea.

Arra most nem térnék ki, hogy mi ennek a szernek a gyógyszerképe, milyen tüneteket mutat az az idült betegségben szenvedő állat, amelyiknek Siliceára van szüksége, mert az megtalálható a Materia Medicákban. Arról szeretnék beszámolni, hogy az elmúlt, közel húsz éves homeopátiás állatorvosi gyakorlatom során milyen esetekben alkalmaztam sikeresen és milyen esetekben sikertelenül ezt a rendkívül értékes, széles hatásspektrummal rendelkező szert.

H.G. Wolff kutyák homeopátiás kezeléséről írott könyvében a rosszul gyógyuló, vadhús és/vagy durva hegképződéssel járó sérülések kezelésére javasolja alacsony potenciában Staphisagriával együtt adagolni a Silicát, naponta 3x, néhány héten keresztül. Sokáig nem került a rendelőmbe ilyen jellegű sérüléssel kutya, azonban egy tavaszi napon egy igen elszomorodott sportló tulajdonos panaszolta, hogy le kell vágatnia a lovát, mert négy hónapja nem gyógyul egy végtagsérülése, melynek szélén már mogyorónyi vadhús is nőtt. A sebet már lepik a legyek, nedvedzik, folyik a váladék az állat lába szárán, és a kezelő állatorvos szerint semmi remény a gyógyulásra.

Ez nekem „kapóra jött”! – megkértem a gazdát, hogy tartsa még egy darabig a lovat, mert szeretnék kipróbálni az állaton egy kezelési módszert. Ha nem válik be, még mindig levághatja, ha pedig beválik – csak akkor nyújtom be a számlát, ha az állat meggyógyult –, akkor mindketten jól járunk. Hetente ellenőriztem a sebet. Már az első héten meglepő volt a változás: az addig radírszürke vadhús élénkpiros lett, a seb felülete egyharmadnyival csökkent. Negyedik hétre a vadhús teljesen felszívódott, az ötödik héten pedig már nem állt a ló a helyén…
Eladta a gazda egy másik városba ugró lónak, tőlem pedig kérte a számlát.

Gyakori, hogy a nyárvégi meleg, száraz hónapokban a mezőn történő kutyasétáltatás után rögtön, vagy egy-két nap múlva a kutyánk elkezd sántítani. Ha jobban szemügyre vesszük, kiderül, hogy az ujjai között nincs valami rendben. Toklász fúródott két ujja közé. Begyulladt a lábvége, ami gennyesen váladékozik, és nagyon fájdalmas.
Ez a mozgászavar oka.


Egyik ilyen kutya tulajdonosa – amikor a vizsgálat után néhány adag Silicea C200-ast átadtam neki, és kértem, hogy naponta egyszer öntsön a kutya szájába 4-5 golyót, azután szóljon vissza, ha kijött a toklász – mint később elmondta, majdnem a szemembe nevetett, mert hitte is, (de leginkább) nem is, hogy ebből lesz valami. 20 km-en belül nem lévén más „rendes” állatorvos, megcsinálta amire kértem. A kezelés ötödik napján felhívott, hogy: „nem fogja elhinni, reggel megtaláltam a toklászt a szőnyegen, és már nem sántít a kutyám”…. Elhittem!

Egy hobbilónak kb. 10 éve kötélhurok dörzsölte ki a lábát. A végtagon csigavonalban ujjnyi vastag, durva rücskös, szürkésfehér hegszövet formájában látszott az egykori sérülés nyoma, ami azonban a lónak mozgászavart nem okozott. Kíváncsi voltam, hogy mit tudna ezzel csinálni a Silicea. Felajánlottam a ló tulajdonosának, hogy természetesen térítésmentesen adnék neki Siliceát. Cserébe neki az lenne a dolga, hogy naponta 2x 10 golyót beönt a ló szájába. D12-essel próbálkoztam. Két db 10 grammos üveggel, azaz kb. kétszáz adagot etettünk meg a lóval a szerből anélkül, hogy bármi történt volna azzal a csúnya, régi, szinte már „megkövesedett” heggel.

Ugyancsak egy hátaslóval történt, hogy egy alsó foggyökere beletört és bent maradt a fogmederben. Elkezdett „sipolyozni” és váladékozni a ló állkapcsának alsó szélén. A trénere felhívott – miután már többször volt eredményes a homeopátiás beavatkozásom abban a panzióban is – hogy ezzel az esettel is próbáljak meg valamit kezdeni, mert nem akarják megműttetni. Természetesen a Silicea C200-ast kezdtük adagolni, és röntgennel ellenőriztük időnként, hogy történik-e változás. Több heti kezelés után sem történt semmi, aminek valószínűleg az volt az oka, hogy ebben az esetben a helyén maradt foggyökér nem szerepelt idegentestként az állat számára, ezért azután a Silicea hiába „ingerelte” a szervezetet annak kilökésére.

Egyik ismerősöm gyermeke a múlt nyáron az Adrián tengeri sünbe lépett, és természetesen a talpa mélyen megtelt tüskékkel. Volt, amit ki tudtak huzigálni, volt, amit nem, és attól kezdve hosszasan sántikált az időközben begyulladt talpa miatt. Miután elkezdte szedni a Siliceát, néhány nap elteltével rohamosan bújtak kifelé a tüskék, és egykettőre rendbejött a talpa.

Legutóbb néhány hete kerestek meg azzal a problémával, hogy egy kutyus még az ősszel valószínűleg valami növényi (talán toklász vagy tüske) eredetű idegentestet felszippantott. Ettől egy darabig tüsszögött, majd egyik oldalon megduzzadt az orra, fájlalta, gennyes-nyálkás orrfolyás alakult ki nála, és azóta sincs rendben. A C200-as Siliceának itt sem kellett két hétnél több, hogy „eltávolítsa” a bajkeverő idegent, és teljesen rendeződjön az állat „arcberendezése” is.

Dr. Mátray Árpád
homeopata állatorvos
www.matrayhaz.hu


Megosztás a Facebook-on