Bóna László: “Homeopátia, mint életszemlélet” | Homeopátiás Öntevékeny Baráti Kör

Bóna László: “Homeopátia, mint életszemlélet”

Interjú Bóna Lászlóval, a Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság vezetőjével

„A homeopátiára nem csupán, mint alternatív gyógymódra tekintünk, hanem mint az élet, a természet, az univerzum rendjére, az élet működésének alapvető törvényszerűségére, melyet megismerve olyan tudáshoz juthatunk, mely hasznos, nem pusztán a gyógyításban, hanem a személyes élet minden területén – vallja Bóna László, a tíz évvel ezelőtt alapított Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság vezetője.

Annak idején milyen célokkal alapították meg társaságukat?

Kisebb körben rendszeresen találkoztunk, olvastunk a homeopátiáról, foglalkoztunk a filozófiájával, művészeti vonatkozásaival. A homeopátia nem kizárólag, mint egy gyógymód, hanem mint egy életszemlélet, gondolkodásmód érdekelt minket.

Milyen filozófiai gondolkodásmód áll mögötte?

A két ismert alapelv a hasonlóság és a dinamizálás. Mind a kettőt univerzálisan is lehet értelmezni, mint hatóerőt. A hasonló a hasonlóra hat – ez egy természeti elv, ami tetten érhető a kommunikációban, az öltözködésben, a pedagógiában, a gyermeknevelésben, a táplálkozásban, sok mindenben. Benne van a legősibb tradíciók gondolkodásában a Változások könyvétől a Kabbaláig. Ugyanakkor egy dinamikus minőség, ami egy olyan hatóerőt jelent, ami jelen van a hétköznapi élet szinte minden területén.

Egyéb területeken miképpen érvényesülnek ezen elvek?

Sokat foglalkoztam színházzal, irodalommal, esszéköteteket publikáltam. Ami a homeopátiában a gyógyító és a kliens között történik, azt ugyanolyan hasznosnak és felhasználhatónak tartom például színésztréningen, írásgyakorlaton. Ahhoz, hogy megértsük például a színész nehézségeit, meg kell találni, milyen rá jellemző energiaformát használ.

Az elmúlt tíz évben hogyan alakult a társaságukhoz csatlakozók száma?

Kezdetekben húsz–harminc emberről lehetett beszélni, most már egy hatszáz fős tagsága van az egyesületnek. Iskolánk is mintegy száz fővel büszkélkedhet.

Hogyan indult el az iskola, milyen elvek szerint működik?

Korábban rendszeresen szerveztünk szakmai jellegű szemináriumokat. Nem csak a homeopátia filozófiájával, hanem a klasszikus homeopátia gyógyítási szakmai kérdéseivel is foglalkoztunk. Majd megszületett az igény, hogy előadások mellett legyen egy iskola kialakított oktatási struktúrával. Az év végén végez a negyedik évfolyam.

Mit lehet tanulni ebben az iskolában?

Az első szinten a homeopátia alapjait sajátíthatja el a tanuló, megtanulja a gyakorlatban, szűkebb családi körben használni a szereket. A második szint az egyfajta tudományos publikálói, oktató szint, amellyel akár már a nyilvánosság előtt, tudományos fórumokon is elő tud adni, a homeopátia vitás kérdéseiben állást tud foglalni. A harmadik szintre jutók olyan tudást sajátíthatnak el, ami egy, a homeopátiát gyakorló orvos tudását érheti el. A fő célunk, hogy a homeopátia filozófiája a mindennapi gondolkodás, a világszemlélet része legyen.

Tavaly rendeztek egy tábort is.

Négynapos bentlakásos tábor volt, elsősorban megfigyelési gyakorlatokat végeztünk növényeken és egymáson. A növényi megfigyeléseket összegyűjtöttük, majd megnéztük az arról fellelhető gyógyszerképeket. Hihetetlen katartikus élmény volt, hogy a pusztán külső szemlélő által végzett megfigyelés a legmélyebb gyógyszervizsgálatokban leírt esetekkel párhuzamba állítható. Magával a dinamizálással is végeztünk gyakorlatokat, mi történik például egy emberrel, miközben egy szert dinamizál? Tiszta vizet ráztuk és ütögettük különböző ritmusban, különböző erősséggel, zeneileg is megpróbáltuk leképezni ennek a ritmikáját különböző hangszerekkel, és megfigyeltünk azokat a fizikai, testi változásokat, amik pusztán a dinamizálás közben történtek az emberben, és azokkal, akik ezt a folyamatot figyelték. Az idén a kapcsolatrendszereket szeretnénk a középpontba állítani, azt megfigyelni, hogy a különböző homeopátiás szerek hogyan hatnak az emberi kapcsolatokra. Például hogyan rendezi át az aznapi kapcsolatrendszert egy reggel bevett szer, ki hogyan érzi magát tőle, és mennyiben változik a többi emberhez való kommunikációja.

Úgy tűnik, fontos szerepet játszanak életében az emberi kapcsolatok

Talán azért, mert ezen a területen találkozom a legtöbb esettel. Akármilyen súlyos fizikai tünettel érkezik hozzám valaki, a beszélgetés során a harmadik–negyedik kérdésnél valamilyen emberi kapcsolatból eredő problémához jutunk.

Hogyan segíthet ebben a homeopátia? 

A homeopátia nem kizárólag gyógyszerekkel segít, ez egyfajta gondolkodásmód, amely lehetővé teszi az embernek, hogy mélyebb, bensőségesebb, empatikusabb és szeretetteljesebb kapcsolatot alakítson ki a természettel, az emberi közösségekkel. Minden teremtmény a magához hasonlóval találkozik a világban, egyedi megfigyelési szempontjai miatt mindig magában lévő résszel való hasonlóságot kutatja. Fűben, fában, növényben, a másik emberben. Ha meglátja azt, ami önmagának is része, megnyugvásra lel.

Ugyanakkor ön sokat ír a kirekesztettségről.

Mindaz, amit rossznak találunk, ami ellenséges, annak is helye van az életünkben. Arra kell törekednünk, hogy mindezek ne a kirekesztettség, hanem a megértés helyére kerüljenek. A dualitást nem megtagadni kell, hanem elfogadni. Ez felbukkan már a családi kapcsolatok szintjén is: ha valaki kevésbé érti meg a többieket, és kirekesztett státuszban kerül, az nem csak neki rossz, az egész rendszert kórokozóként mérgezi.

A közelmúltban éppen a homeopátiát akarták a kirekesztetté tenni. Hogyan változott az elmúlt tíz évben a homeopátia társadalmi megítélése?

Tíz évvel ezelőtt alig lehetett róla olvasni, könyvet találni. Ma már az ember akárhová megy, talál olyan embert, akinek a családjában alkalmazzák a homeopátiát valamilyen szinten. Hozzá lehet jutni rengeteg patikában, bulvárlapok írnak róla, a hétköznapi élet része lett. Olyan sok ember gyógyul a homeopátiának köszönhetően szerte a világon, ami érthetetlené teszi a merev szembenállást. Ha ezt a kérdést egy olyan földrészeken teszik fel, ahol a természetes gyógymódok évezredek óta a hétköznapok részét képezik, kinevetik, legalábbis furcsán, sajnálkozva néznek rá. Az európai emberek egy része képtelen kimozdulni abból a felfogásból, hogy anyag az, amit meg tudunk fogni. Ha valóban a kíváncsiság hajtotta volna a kétkedőket, valódi kísérletek sorát hajtották volna végre. Legyünk szkeptikusak, de kutassunk, erre a homeopátiának is nagy szüksége lenne.

Nedbál Miklós

Bóna László több mint egy évtizede foglalkozik a homeopátia filozófiájával és gyakorlati kérdéseivel. Író, gyógyító, tanító, a Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság megalapítója, a Waldorf Óvodapedagógiai Képzés tanára, az Alternatív Cirkusziskola rendezője. A korábban színházakban rendezőként is dolgozott, több irodalmi esszékötete és könyve (Szenvedésben hasonló – az élet homeopátiás rendje, A formáktól az erőkig – a sors homeopátiás felfedezése Nemszeret – szeret, Méreg, ami éltet) jelent meg.


Megosztás a Facebook-on