Kadossa Kiss József képzőművész, a Képes Homeopátia című könyv grafikusa | Homeopátiás Öntevékeny Baráti Kör

Kadossa Kiss József képzőművész, a Képes Homeopátia című könyv grafikusa

Beszélgetés Kadossa Kiss Józseffel

A kerten át a két kutya kíséretében érkezünk meg Kadosa Kiss Józsefék birodalmába. Az ajtó mellett ott áll a fekete bicikli. A falakon az általa festett képek, a Leonardo parafrázis, a frissen festett bicikli, a cselló. A képek, az őket körülvevő tárgyak az időről, időtlenségről, múlandóságról beszélnek. Meg arról, éppen mi foglalkoztatja az itt élőket.

Változó, hogy mi a fontos, hogy éppen mi áll közel a szívemhez. Maga a munka folyamata fontos, ha befejeztem, már kevésbé érdekel.

Homeo Sapiens: Leonardo da Vinci meghatározó a maga számára. Műveiben is ott van az ő szellemi öröksége. Mitől vált ilyen fontossá?

Leonardo és Picasso, talán ők ketten hatották rám leginkább. Leonardo nyughatatlansága, a mindig új megismerésének vágya, izgága természete lenyűgöz. Picasso a bátrak-bátra. Időskori képei is hibátlanok. Olyan eufória hatja át ezeket a munkákat, hogy öröm a néző számára is. Jó átélni ezeket a képeket.

Homeo Sapiens: Ez a nyughatatlanság, a kísérletezés vágya, hogy sok irányba kalandozzon, magát is jellemzi. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy e két művészhez kötődik leginkább?

Irigyeltem mindig azokat, akik képesek egy úton haladni, életpályájuk lineáris. Egyik munkából következik a másik szép láncot alkotva. Én máshogy működöm. Az inspiráció nagyon fontos, ha valami megérint, már az új témán, új alkotáson jár az eszem. Sokfelé kalandozom. Nekem lánc-darabkáim vannak, de azok nem adnak ki organikus egészet. Így jött a kerékpár és a hangszerépítés, a festés és grafika. Sokféle, de mégsem ad ki egy nagy egészet.

Homeo Sapiens: Ezek nem kapcsolódási pontok, amelyek ha nem is lineárisan, de kisebb kerülőutakkal az egészet építik?

Persze, de ha meghalok, nem marad nyom, csak tárgyak, vicik-vacakok, s isten tudja, hogy felfűzhetők lesznek egy egésszé.

Homeo Sapiens: Fontos magának a kézjegy, a jelhagyás?

Kondor Béla óta minden grafikus számára ott a hagyaték: jelet, nyomot hagyni. Izgató is, fontos is, szükség is van erre.

Homeo Sapiens: 48 éves, érett alkotói pályája csúcsán. Ma mely műveit választaná ki, mint a maga jelhagyásait?

A cselló, a bicikli és a Leonardo-parafrázis biztos benne lenne. A biciklit meg is festettem. Egy pályázatra, de kizsűrizték. Igen, a bicikli régi ügy. Még főiskolásként megbetegedtem, s ez meghatározta további életem is. Az első tíz év nagyon nehéz volt. Próbáltam megérteni, s feldolgozni mindazt, amit általa veszítettem el. S ezeket a veszteségeket el kellett tudni gyászolnom. Az elveszített szépséget, a korlátozottságomat, sok mindent. Alattomos betegség. Állandósult ízületi gyulladás, mely apránként emészti el a testet. Folyamatos fájdalommal élek, halvány emlékeim vannak már csak arról, milyen volt, amikor nem fájtam. Mára talán feldolgoztam.

Homeo Sapiens: Ez a fájdalom hozzátett a művek születéséhez? Ott van-e az alkotásokban?

Azt hiszem nem. Aki nem ismer, csak a műveimen keresztül kap impressziókat, az aktívnak, erőteljesnek gondol. De ez csalóka. Emlékszem, még főiskolásként találkoztam először Kárpáti Tamás rembrandtos, nagyon sötét képeivel, amelyekből sugárzott a fájdalom, érzékenység, szomorúság. Meglepett, hogy a festmények mögött egy fiatal, életerős alkotó áll. Így lehetnek mások az én munkáimmal.
A bicikli is a betegségnek köszönhető. Hosszú évek óta baráti társasággal ugyanarra a Győr melletti kis településre járunk nyaralni. Parasztház, Duna, kutyák, gyerekek, bicikli, gyönyörűséges. Korábban bicikliztem, s jött a vágy, hogy újra megpróbáljam. Élveztem, de a hagyományos bicikli az én betegségemmel nagyon kényelmetlen. Ebből született meg az ötlet, a saját kényelmemre tervezett járgány. Hosszan ötleteltem rajta. Olvastam a carbon nevű anyagról, mely négyszer erősebb, mint az acél, ugyanakkor nagyon könnyű, az űrkutatásban is használják. Tudtam, ebből kell elkészítenem a biciklit. A hosszú tervezgetés után a kivitelezés már gyorsan ment. Két hónap múlva a kertben állt a kerékpár.

Homeo Sapiens: Ez, úgy érzem, több mint egy közlekedési eszköz. A maga szimbólumává is vált. Képein is feltűnik. Mi mindent jelent a maga számára?

Az egészséget jelenti. Kényelmesen lehet vele megtenni hosszú távot is. Nem terheli a testet és a szívet, ami azért is fontos, mert volt egy infarktusom is. Magamon kísérleteztem ki, hogy orvosi szempontból is megfeleljen. A bicikli-szezonban, tavasztól őszig elhagyhatom a gyógyszerek szedését is. Visszakaptam valamennyit az előző, elveszettnek tűnt életemből.
S persze, fontos a dizájn is. Ütős lett a fekete színe is. Mindig megbámulnak, ami persze zavar is, de büszke vagyok, hogy az én művem. Már a másodgenerációját tervezem. Az kifinomultabb lesz.
A közelmúltban jelent meg egy a homeopátiával foglalkozó könyv, melyet maga illusztrált.

Homeo Sapiens: A betegsége, a képzőművészet vagy a felesége révén került kapcsolatba a homeopátiával?

A feleségem, Bárdos Adrienn Feldenkrais-mozgásterápia tanár. Így közel áll hozzá minden olyan terápia, mely Feldenkraisszal gondolatiságát, filozófiáját tekintve szinkronban van.
Így talált rá a homeopátiára, mely azóta életünk részévé vált. Lényege egy olyan holisztikus látásmód, mely a teljes test működését figyelembe véve gyógyít.

Homeo Sapiens: Ez a közös Leonardo da Vincivel? A holisztikus látásmód akár egy kapocs is lehet.

Igen, sőt el tudom képzelni, hogy ha egy korban éltek volna, jó barátok lettek volna Hannemann-nal, a homeopátia atyjával. Valóban ez is lehet egy kötődés hozzá.

Homeo Sapiens: A könyv illusztrációja nagyon érthető rajzok, karikatúrák sorozata, mellyel befogadhatóvá válik a homeopátia lényege. Az illusztráció megalkotásánál fontos volt, hogy értse is a könyv tartalmát?

Nem feltétlenül, de biztos, hogy nekem segítségemre volt, hogy értettem a témát, amihez rajzoltam. Hisz az volt a feladat, hogy ezeknek a gyógyszereknek a működési mechanizmusát, annak megértését az ábrákkal megsegítsem. Izgalmas feladat volt. Ezt a nagyon logikus gondolkodásmódot élvezetes volt rajzokban is megjeleníteni.
Jó így több műfajban dolgozni, amikor az egyikben kifáradok, félreteszem egy időre és csinálom a többit. A közelmúltban állítottam ki, sokat dolgoztam rajta. Már alig várom, hogy visszatérhessek a biciklimhez.


Megosztás a Facebook-on