Dr. Enyedi Emőke: “A lassú víz partot mos elve nálam bevált”

Beszélgetés Dr. Enyedi Emőke gyermekgyógyásszal

Homeo Sapiens: Mikor és hogyan találkozott életében először a homeopátiával?

Dr. Enyedi Emőke: Körülbelül 10 évvel ezelőttre datálható az első közvetett találkozás, melyet – mivel az újdonság felcsigázott -, nemsokára követett a közvetlen is. A praxisomban találkoztam egy asztmás gyermekkel, akinek a szülei különféle szerekről érdeklődtek nálam; kiegészítő kezelésként tudnám-e ajánlani azokat. Lázas igyekezettel elkezdtem utána olvasni a szakirodalomnak, és ez az igyekezet nagyjában-egészében a mai napig is kitart. Azután a gyakorlatban úgymond fordítva ismerkedtem meg a szerekkel; elsőként a komplexek (elsősorban a Heel-készítmények) kerültek figyelmem középpontjába, majd fokozatosan mélyedtem el a monokomponensű szerek világában is. Bő két és fél éve pedig megérkezett az új „kedvenc”, ekkor kezdtem el a Schüssler sókat tanulmányozni, olyannyira, hogy el is végeztem az ehhez kapcsolódó továbbképzést. Nagyon hasznos és roppant praktikus dolognak találom az arcdiagnosztikát, ezért a gyakorlatban is használom az óta nap, mint nap.

Homeo Sapiens: Miként fordultak a betegei, illetve szüleik az új gyógyítási metódushoz?

Dr. Enyedi Emőke: Én a szelíd erőszak híve vagyok, propagálom, de semmiképpen sem erőltetem a homeopátiás kezelést. Első lépcsőfokként leginkább az allopátiás gyógymódok kiegészítőjeként ajánlom pácienseimnek. Ha a betegek pozitív hozzáállását tapasztalom, akkor szélesebb körben, vagy akár egyedüli lehetőségként is alkalmazom.

Homeo Sapiens: Az Ön praxisában különös jelentőséggel bír a homeopátia „ártatlan” mivolta…

Dr. Enyedi Emőke: Rátapintott a lényegre! Gyermekorvosként számos területen ajánlhatom a homeopátiás szereket, ott is ahol a hagyományos terápia gondolkodóba esik az allopátiás szerek korlátozott felhasználhatósága okán. Az emberek fokozatosan jönnek rá és kezdenek örülni a korlátok nélküli felhasználhatóság tényének. A bizalom is megnő, amikor megtudják, hogy a homeopátiás szereknek nincsenek mellékhatásai, más szerekkel nem lépnek reakcióba, és ami az esetemben-esetünkben a legfontosabb: csecsemők és kismamák egyaránt élhetnek ezzel az újra felfedezett lehetőséggel.

Homeo Sapiens: Milyen területeken alkalmazza a napi rutinban a homeopátiás szereket?

Dr. Enyedi Emőke: Munkám során kiváló eredményeket értünk el a fogzás elősegítésénél és fájdalomcsillapításánál, vagy az anyatej termelődésének serkentésében, de említhetném még a korai fertőző betegségek elleni sikeres küzdelmet is.

Homeo Sapiens: Tudna említeni nekünk olyan konkrét esetet, amikor egy szkeptikust át tudott csábítani a pártolók táborába?

Dr. Enyedi Emőke: Igen, szerencsére többször is volt szerencsém ilyet megtapasztalni. Máig emlékszem arra a kétgyermekes anyukára, aki korábban felkeresett. Egyik gyermeke krónikus köhögésére panaszkodott, mely bizonyos szerek hatására csillapodni látszott, de végérvényesen valahogy csak nem akart elmúlni. Ez az anyuka először sokat vacillált terveim hallatán, ha nem is volt ellenséges az attitűdje, de idegenkedett a homeopátiától, mint valami nagy, titokzatos dologtól. Sikerült rábeszélnem egy immunerősítő protokoll és egy hurutos köhögést kezelő módszer párhuzamos alkalmazására. Az eredmény azután már önmagáért beszélt, a gyermek meggyógyult, a szülők megkönnyebbültek. A gyermek mosolya volt számomra a semmi mással nem pótolható fizetség. Ugye azt már mondanom sem kell, hogy a család lelkes „hívővé” vált; mindkét gyerkőcöt ezután már csakis hozzám hozták el.

Sikereim zálogának tartom mindenképpen az efféle eseteket. Még egy rövid példát had említsek: távolabbra eső városból hozzák hozzám az egyik kisfiút, mert egyszer véletlenül nálam kötött ki, és én az ekcémáját Schüssler krémekkel olyannyira rendbe hoztam, hogy a család bizalmát evvel maximálisan megnyertem. Ezek a példák mindig továbblendítenek, még ha negatív felhangokat hallok is.

Homeo Sapiens: Pontosan mire is célzott most, doktornő?

Dr. Enyedi Emőke: Hát egyfelől az emberek szkepticizmusára. Másfelől pedig az orvostársadalomban sajnos sokszor felbukkanó elutasító álláspontra. De ne menjünk messzire; a saját családomból fogok két példát előcitálni, a poént pedig máris félig lelövöm – happy end lesz a végük. Férjem szintén orvos, belgyógyász szakember. Tamáskodva figyelte az én lelkes tanulmányaimat és kísérleteimet, de nem nagyon szólt semmit. Lassacskán észrevette, hogy nem múló hóbortról van szó. Fél szemmel ő is követte azért az eseményeket. És néha nem bírja magát türtőztetni, ilyenkor óhatatlanul dicsérő szavakkal illeti munkámat, eredményeimet. A másik eset anyukámhoz fűződik. Ő már 90 éves, de szerencsére nincsen komolyabb baja. Egyszer azért panaszkodott nekem, hogy éjjelente görcsök kínozzák. Én a Magnesium phosphoricumot ajánlottam neki, „forró hetes” formulában, szépen elkortyolgatni. Hitte is, meg nem is, de persze kipróbálta. Fokról fokra jobban is lett tőle. Azóta ha ilyesfajta problémája adódik, csak odaszól nekem: „legközelebb is hozzál a bogyókból!”. Azt hiszem zárszónak pont a legjobb ez a felkérés.

Homeo Sapiens: Valóban, doktornő, köszönöm szépen a beszélgetést.

Unger Zsolt


Megosztás a Facebook-on