Klammeck Márta: Mindennapi csodáim

Nagyapám a múlt század elején Erdélyben volt gyógyszerész. Talán innen ered, hogy lehetőleg kerültük a gyógyszerek használatát. Ha valamelyikünk megbetegedett, mindig a „light”-os és természetes gyógymódokat részesítettük előnyben.

Homeopátiáról először egy angliai tartózkodásom alatt hallottam, jó harminc évvel ezelőtt. Valami bőrelváltozás képződött a kezemen, és valaki azt ajánlotta, hogy a gyógyszertárban homeopátiás szert kérjek rá, mert a homeopátiás szer csak használ, mellékhatások nélkül. Ez nagyon kedvemre való volt, de persze a gyógyszerész csak így ránézésre nem tudott megfelelő szert ajánlani, illetve mutatott jó pár szert, ami szóba jöhetne, de ehhez alaposabb vizsgálatra lett volna szükség. Így hát sajnos akkor nem kaphattam segítséget.

Évekkel később egy nagyon kedves ismerősöm mesélte, hogy homeopátiás képzésen vett részt. Én azonnal csupa fül voltam, és ő szívesen mesélt a különböző szerekről, hatásukról, a homeopátia történetéről és a homeopátia atyjáról, Samuel Hahnemannról. Le voltam nyűgözve. És persze azonnal többet akartam tudni erről a csodáról. Barátnőm egy könyvet ajánlott, ami szerinte minden laikusnak és kezdőnek érthető és jó alap a továbbiakhoz. Ez a könyv Henrietta Wells Homeopátia című könyve volt. És ez a könyv a mai napig a „bibliám”.

Szeretném elmesélni a legelső, átütő sikerem történetét, melynek köszönhetően végérvényesen és visszavonhatatlanul a homeopátia rendíthetetlen híve lettem.

Egyik ősszel lányom nagyon súlyos influenzába esett, és a kisebbik lány unokám, Katika  – akkoriban 3 éves volt – szintén belázasodott. Segíteni akartam azzal, hogy a kicsit átvittem magamhoz. Mint már említettem, nem rohanunk rögtön orvoshoz, próbáljuk önerőből kikúrálni az ilyen banális betegségeket, mint nátha, torokfájás, stb.  Katikát nyugalomban tartottam, sok folyadékot itattam vele, és mértem a lázát. Szombat éjjel volt, 11 után, amikor Katika sikítva felriadt: Jaj a fülem, a fülem, a fülem!!! Nagyon megijedtem. Katika láza 39,8 fok Celsius.  Na most mit csináljak? A gyermekorvos, akihez járunk, homeopátia-barát, de ilyenkor nem hívhatom fel. Az ügyeletet nem akarom hívni. A lányomat nem kérdezhetem meg, hiszen nagyon beteg. Nekem kell döntenem. Ekkor még nem igazán volt homeopátiás tapasztalatom, csak ismerkedtem a könyvvel, a szerekkel. Volt egypár szerem  otthon, de eddig csak kisebb panaszok esetén használtam, mindig „megkonzultálva” a doktornénivel, vagy a homeopátiás képzést végzett barátnőmmel.  Egyedül, krízis helyzetben még soha nem kellett döntenem. Katika sír, sikít. Csitítgatom, fogom a könyvet, remegő kezekkel lapozgatok benne. Fülfájás címszó alatt több szer is szerepel, választanom kell. Nincs is a készletemben mindegyik. Olyan kell, ami illik a tünetekhez, és kéznél van. Ferrum  phosphoricum C12. Hát legyen. Beadom Katikának, 2 perc múlva alszik. De 15 perc alvás után újra a sikítás: jaj a fülem! Újra beadom a szert. Megint elalszik de megint csak negyed órára és akkor újra sikítva ébred. Ferrum phosphoricumból van C30 potencia is a készletemben. Beadom. És reggelig ülök az alvó gyerek mellett, figyelem, hogy nincs-e rosszabbul, nem lázasabb-e. Nem merek lefeküdni, de a gyerek alszik. És reggel, amikor felébred, nem fáj a füle és csak hőemelkedése van. Így telik el a vasárnap, a gyerek kicsit bágyadt, de nem fáj semmije és nem lázas. Nem kell ismételni a szert. Hétfőn reggel rohanok vele a doktornénihez. Megvizsgálja, benéz a fülébe és azt mondja, hogy középfülgyulladás, de már javulóban. Megkérdezi, hogy mit csináltam, mit adtam a gyereknek. És amikor elmondom, nagyon megdicsér. Azért biztonság kedvéért felír „egy kis antibiotikumos fülcseppet” – amit ki sem váltok.

Azóta sokkal több homeopátiás szert tartunk készleten. Az egész család csak homeopátiával gyógyítgatja magát, semmi más gyógyszert nem használunk. És MŰKÖDIK! Minden esetben. Legyen az láz, fogfájás, gyomorrontás, torokfájás, méhcsípés vagy bármilyen sérülés, már keressük is az oda illő szert.

A legutóbbi sikeremet mostanában élem meg. Öt héttel ezelőtt – egy szép napos szombat reggel – csúnyán elestem a teraszon, rá egy nagy kő kaspóban lévő muskátlira. Nagyon megütöttem a jobb oldalamat, főleg a felkaromat és vállamat. Nagyon erős fájdalmat éreztem, azt hittem, nem tudok felállni. Amíg ott feküdtem és próbáltam feltápászkodni, már arra gondoltam, hogy gyorsan be kell vennem az árnikát. Be is kaptam 5 golyócskát a C200 potenciából. És már tárcsáztam is homeopata barátnőmet, aki a kikérdezésem után azt javasolta, hogy inkább 1M-est vegyek be, amit ismételhetek is, szükség esetén. A jobb karom és vállam nagyon fájt, befeketedett, nem igazán tudtam mozgatni, felemelni és egy hétig aludni sem tudtam.  A röntgen szerint: „a jobb váll sebészi nyak törés számottevő elmozdulás nélkül, illetve a tuberculum maius is letört, mely kissé dorsal és cranial felé dislocalt.”
A karomat felkötöttük. Az elmúlt hetekben csak Arnica montana-t szedtem eleinte nagy, később kisebb potenciában, ezen kívül D12 Calcium phosphoricumot és Symphytum C30-t. Az első hét után megszűntek a fájdalmaim, csak bizonyos mozdulatokra jelentkezett fájdalom, ezen a héten elkezdhettem a gyógytornát és remélem, hogy egy hét múlva már tudok autót vezetni is.

Végül még megemlíteném, hogy a kertben a levél- és pajzstetű ellen Cimicifugát és Staphysagriát használok, a lisztharmat ellen Natrium sulphuricumot és Cuprum metallicumot permetezek. Virulnak a rózsák, egészségesek a növények mérgek nélkül.

Ezek az én mindennapi csodáim.