Szalóki Ági: “Sok mindenre van lehetőség, csak hinnünk kell!”

Interjú Szalóki Ágnes énekesnővel

Szalóki Ági énekes könnyed megjelenéséből csak úgy árad a zene. Aki látta, hallotta már biztos, hogy nem felejti el. Amerre jár, nyomot hagy hangjával, gondolataival, legyen az jazz koncert vagy gyerekeknek szóló népdal délután.  Egy ember, aki tiszteli a hagyományokat, de mégis nyitott az újra…

Szalóki Ágit már 5 évesen elbűvölte a népzene. 16 évesen lépett először színpadra az Ando Drom együttes jubileumi koncertjén. Azóta áll a reflektorfényben, és járja a világot. Több mint 50 lemezen hallható a hangja, 6 saját albuma jelent meg, és számos díjjal jutalmazták már munkáját. Elképesztő tempóban él, mégis igyekszik mindenre időt hagyni és nem csak átrohanni az idő és a világ felett.

„Nehezen nyílok meg”

„Nem véletlenül szeretek gyerekdalokat énekelni, hiszen én magam is úgy működöm, mint egy gyerek. Nyitott vagyok, nem riadok vissza az újtól” – kezdi a fiatal előadóművész. „Szeretem meghallgatni mások véleményét, és tudom ki az, akinek a szavára érdemes odafigyelnem. Így találkoztam a homeopátiával is. Nagyjából tíz éve lettem figyelmes erre a gyógymódra, baráti beszélgetések során. Mindig is érdekelt a holisztikus szemlélet, amely az embert egységes egészként kezeli. Egy előadó tudja, milyen érzékeny a lelke. Ha valami megborul, az bizony az egész testen, és főként a hangon azonnal megmutatkozik. Testi problémákról beszélni bizalmas dolog. Ha betegnek érzem magam, még nehezebben nyílok meg. Talán pontosan azért, mert érzem, tüneteim már csak jelzések, a valós ok valahol a lélekben rejtőzik. Sajnos rossz gyerek is vagyok, időnként későn kezdek el olvasni a jelekből” meséli nevetve.„De érdekelt a homeopátia lehetősége, és egy napon valóban szükségem is lett rá.”

„Soha nem leszek függő”

„Elkapott egy tipikusan női kór, a hólyaggyulladás, amire orvosom antibiotikumot írt fel.  Elbizonytalanodtam, és igyekeztem utána olvasni, milyen más lehetőségeim lehetnek. Úgy döntöttem, eljött a pillanat, hogy kipróbáljam a homeopátiát. Meggyőzött. Egy hét után, nyomtalanul eltűntek a fájdalmaim. Azóta, ha szükségem van rá, használom a kis cukorgolyókat. A stressz miatt, alkalomszerűen használok nyugtató szereket, ezek a gyomorpanaszokon is segíthetnek. Kipróbáltam már a Schüssler-sót is, és arról is csak jót mondhatok. Ugyanakkor elhatároztam, hogy soha nem leszek függő.  A problémáimat alapvetően nem a szerek oldhatják meg, csak és kizárólag én. Ha pedig már valamilyen szert használok, hatásmechanizmusa, összetétele miatt szívesebben választom a homeopátiát. Az idők során megtanultam, hogy szigorúbbnak kell lennem magammal, meg kell tanulnom pihenni is. Elhatároztam, hogy belső harmóniám érdekében megpróbálok néhány dolgon változtatni az életemben. Éreznem kell, hogy feltöltődöm. A múlt év márciusában örökbe fogadtam egy kutyát, Picúrt. Így a sétákkal és a róla való gondoskodással rendszer került az életembe. Nincs lelkiismeret furdalásom attól, ha felmegyek vele a Hármashatárhegyre és ott sétálok. Szeretem kényeztetni magam, ettől csak több leszek. Ezért kezdtem el hatha-jógára is járni. Sőt, a meditáció elsajátítása is olyan út, ami még tudatosabbá tehet. Fontos, hogy uralkodjak a saját időm felett. Sajnos olyan világot élünk, amiben gyorsan kell idomulni az újabb és újabb feltételekhez, szabályokhoz. De elhatároztam, hogy akkor is megtalálom benne az időt a magam örömére. Ebben a döntésben egyébként sokat segített egy rokonom példája. Ő egy gyárban, napi 12 órát dolgozik. Amikor hazatér, ha csak teheti, szakít időt arra, hogy a Bibliát beás cigány nyelvre lefordítsa. Számomra ez példaértékű, nagyon megragadott. Sok mindenre van lehetőségünk, csak hinnünk kell!

„Az énekem én vagyok”

„Ezért gyakran vállalok fellépéseket jótékonysági rendezvényeken is.  Többször énekeltem a Hospice Alapítvány felkérésére. Drága nagymamám életének utolsó két évében szembesültem azzal, milyen nehéz felkészülni a befejezésre. Ez az alapítvány óriási segítséget nyújt ahhoz, hogy méltósággal viselhessük az elmúlást. Hogy aki búcsúzik, mindvégig EMBER maradhasson. Gyakran kérdezik, honnan inspirálódom, mikor, hogyan dől el, mit énekelek? Egyszerű. Elénekelem, amit az élet ad. Az énekem én vagyok. Utazom a zenével, utaztat a zene, telik az életem. Énekelek a nemlétről, félelmekről, halálról, születésről, párzásról és szerelemről. Így lesz ez december 30-án a Művészetek Palotájában is, ahol első szólókoncertemen megmutatom, mi gyűlt össze bennem. Szeretnék egyszerűen, szépen énekelni, mesélni a versekkel. A remek zenésztársaknak köszönhetően ez igazi ünnep lesz!

Molnár Dóra