Székely Katalin: Nekem sikerült

Azt hiszem, a siker útjának a kezdete nálam is ugyanúgy történhetett, mint másoknál.

14 éves lányom szénanáthával küszködött évek óta, gyógyszerek sokaságát próbáltuk ki, a helyzet csak romlott. A homeopátia kipróbálása mindig ott volt a háttérben, csak rá kellett szánnom magam. És rászántam…

Kerestem egy homeopátiás orvost, és elmentünk hozzá. Ami rögtön szembetűnő volt: legalább másfél órát beszélgetett a lányommal, hogy megismerje a szokásait, feltárja a személyiségét, vagyis az „egész” emberre volt kíváncsi, nem csak a tünetekre. Az általa összeállított gyógyszerekkel – melyek nem csak az allergiára vonatkoztak, hanem az ő személyiségére is – kezdtük meg a kezelést. Minden évben, az allergiaszezon előtt, a megadott adagok szerint el kellett kezdeni az allergénre adott gyógyszerek szedését, és minden évben egyre kevésbé jött ki a szénanátha a lányomon, 4-5 év múlva már szinte nem voltak tünetei. Ez a siker eldöntötte a homeopátiához való hűségemet, már nem is volt kérdés, hogy bármilyen probléma esetén – ha a probléma jellege olyan volt, orvos tanácsát kikérve –, a homeopátiát alkalmazzam először.

Két olyan komolyabb problémám volt az évek során, amikor szintén orvos tanácsát kérve kezeltem magam, pajzsmirigy alulműködésnél és streptococcus fertőzésnél. Mindkét esetben rendbejöttem, nem kellett hagyományos orvos segítségét kérnem. Hogy tudjak segíteni családomon és magamon, beiratkoztam egy homeopátiás alaptanfolyamra, ennek azóta is nagy hasznát veszem. És ahogy ilyenkor lenni szokott, begyűjtöttem a megfelelő könyveket, egész kis könyvtáram keletkezett a homeopátiás könyvekből, sok-sok tanfolyamra elmentem, előadásokat hallgattam és hallgatok ma is.

A sikerek után már semmi kétség nem volt bennem, hogy az alternatív gyógyítás útja számomra a homeopátia, de az élet még további bizonyítékokat adott a kezembe. Kiskutyámnak szintén allergiája lett, bőrbetegség formájában jelentkezett nála. Amikor elvittem az állatorvoshoz, sajnálattal közölte, hogy ez az allergia minden nyár elején majd előjön, és bizony szteroidot kell kapnia minden évben. És már kapta is az injekciót. Természetesen tudom, hogy nagyon sok esetben önmagában a homeopátia nem elég, és olyankor mintegy támogatásként a homeopátiás gyógyszerek nagyon jól kiegészíthetik a hagyományos gyógymódot, de nem szerettem volna, ha kutyám minden nyarat szteroiddal kezd. Elvittem egy homeopátiás állatorvoshoz. És bizony ő is ugyanúgy, nem csak a tünetekkel foglalkozott, hanem a személyiségével is, csak ebben az esetben nekem kellett leírnom kiskutyám szokásait, tulajdonságait. Nem is részletezem, a lényeg, hogy többet nem kellett kapnia szteroidot, a homeopátiás gyógyszer az allergiáját minden évben ugyanúgy rendbe tette, mint a lányomnál, és bármilyen egyéb probléma volt vele később, állatok gyógyítására készített homeopátiás könyvből kikeresve, tudtam magam is kezelni őt. Hosszú életet élt egészségben, 17 éves volt, amikor szépen elaludt.

Sok év telt el azóta, hogy azt a bizonyos orvost felkerestük a lányommal, ma már unokáim vannak, és a lányom őket is ugyanúgy homeopátiával kezeli az összeállított homeopátiás „házipatikájával”. Mivel Franciaországban élnek, ott az orvosok és gyerekorvosok először a homeopátiás gyógyszerekhez nyúlnak, ha kell, adják a hagyományos gyógyszereket is, de mellé kiegészítésként sokszor jönnek a „kis bogyók” is.

Homeopátiás sikerem igazából nekem az, hogy a lányom teljes mértékben átvette ezt a szemléletet, és teljes meggyőződéssel kezeli, „gyógyítja” két kislányát és családját. És biztosan tudom, ha lesz kiskutyájuk – márpedig lesz -, a kutyus is biztonságban érezheti magát majd, segíteni fog neki ugyanúgy, mint ahogy én tettem az én kiskutyámmal.