Homeopátia az állatgyógyászatban – 1. rész

Első pillanatra talán még a Homeopátia Baráti Körének tagjai számára is meglepő ez a kijelentés, ami a címben áll, s biztosan sokakat kíváncsisággal tölt el, hogy vajon hogyan működhet az állatoknál ez a módszer, amikor az állatok nagyon sok olyan tünetről nem tudnak beszámolni, amiről a homeopátiával gyógyító orvos a betegeit kérdezni szokta.  Ezekből a válaszokból az orvos meg tudja határozni a beteg alkati szerét vagy a tünet-együttes alapján egy (esetleg több) akut szert rendel.

Amikor engem megkérdeznek arról, hogy hogyan is működhet ez az állatorvosi gyakorlatban, azt szoktam mondani, hogy ebben a dologban az állatorvos nagyon hasonlít a gyermekorvoshoz, akinek a – beszélni még nem tudó csecsemő – mamája mondja el, hogy milyen rendellenességet tapasztalt a gyermekén, hogyan alakult az étvágya, a székletének minősége, hogy viselkedik éjjel, mikor romlik, vagy mikor rosszabbodik az állapota.

A gondos, mindent jól megfigyelő gazda nagyon sokat tud segíteni a homeopátiás állatorvosnak a kóreset megfelelő, kellően alapos felvételében.

Az állat szótlansága tehát nem akadály, ha a gazda megtanulja, hogy mire kell figyelnie ahhoz, hogy kielégítő válaszokat tudjon adni az állatorvos kérdéseire. Ha pl.: megkérdezem, hogy milyen az állat hasmenése – mert ezzel a problémával kopogtat a beteg kutya tulajdonosa a rendelő ajtaján – sokszor hangzik el ez a tömör válasz, hogy “híg”. S amikor rákérdezek a színére, szagára, tartalmára, a napszakra, amikor az állatnak hasmenése szokott lenni, sokszor csak hümmögés és vállvonogatás a válasz. Az a gazda, aki csak ennyit tud a beteg kutyájáról, nem jelent segítséget az állatorvosnak.

Az állatok szótlansága sokszor kifejezetten segíti a diagnoszta munkáját, mert az állat soha nem hazudik és soha nem lesz képzelt beteg. Nem mondja azt, ha csak szimulált, hogy “drága doktor úr ezek a fehér golyócskák csodát műveltek velem, amióta ezeket szedem, mintha elfújták volna a betegségemet…”. Mert az állat – fehér golyók ide, fehér golyók oda – ha nem hatottak a szerek, továbbra is beteg marad. Ha viszont hatékony volt a homeopátiás szer, akkor az állat egy-kettőre meggyógyul a gazda és az állatorvos legnagyobb örömére.

Éppen ez az a jelenség, ami ékesen bizonyítja minden kételkedő számára a homeopátia hatékonyságát, s ami miatt a kételkedőkkel vagy a homeopátia ellenzőivel szemben a humán homeopaták is többször hivatkoznak az állatgyógyászat területén elért sikerekre.

De mi indokolja azt, hogy az állatoknál is alkalmazzuk a homeopátiát?

A válasz rendkívül egyszerű:

Az ún. hagyományos vagy allopátiás elvek alapján működő terápia során alkalmazott gyógyszerek a célszerveken túl, a humán gyakorlathoz hasonlóan, az állati szervezet más szerveire is hatással vannak s ez a hatás az esetek jelentős részében a szervezet egészének működése szempontjából káros lehet. Így az alapbetegség tüneteinek megszüntetésével párhuzamosan, nem egyszer – a használt gyógyszerek, antibiotikumok, hormonhatású készítmények, sokszor indokolatlanul alkalmazott lázcsillapítók és különféle vakcinák mellékhatásainak következményeként – számos új betegség kialakulásának feltételeit teremtjük meg betegeinkben.

Ezek a – ma még sokan úgy gondolják elkerülhetetlen – gyógyszer-mellékhatások egyaránt csökkentik a haszonállatok árutermelő és szaporodásbiológiai képességeit, a versenyzésre használt egyedek teljesítőképességét és megrövidíthetik a – sok ember számára egyetlen vigaszt jelentő – társállatok (kutyák, cicák) életét. Élelmiszertermelő gazdasági haszonállataink szervezetében felhalmozódva pedig ezek a gyógyszerek és bomlástermékeik megmérgezhetik magát az embert is!

Különösen nagy jelentősége van az alternatív gyógyászati módszereknek, így a homeopátiának is a biogazdálkodásban, azon belül is a bio-élelmiszerek előállítása során. A homeopátiás szerek – igen csekély hatóanyagtartalmuk, még inkább pedig a C12-esnél magasabb hígítások esetében már „csupán” információ tartalmuk miatt – nem képeznek a kezelt szervezetekben maradvány anyagokat, ezért élelmiszerhigiéniai szempontból a kezelt állatok termékei nem aggályosak.

A több mint húsz éve érvényben lévő, és az ökológiai vonatkozó Európai Uniós irányelv 7.5 fejezete az állatorvosi kezelésekre vonatkozóan többek között előírja, hogy:

„4.) Az állatorvosi gyógyászati készítményeket az ökológiai állattartásban az alábbi alapelvek figyelembevételével kell alkalmazni:

(a) A szintetikus allopátiás gyógyászati készítményekkel vagy antibiotikumokkal szemben előnyben kell részesíteni a fitoterápiás ((növényi kivonatokat (kivéve az antibiotikumokat) növényi párlatokat stb.)), a homeopátiás készítményeket (növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagok), a nyomelemeket és az I. számú melléklet 3. pontjában felsorolt készítményeket, feltéve, ha terápiás hatásuk kielégítő az adott állatfaj esetében és az alkalmazni kívánt helyzetben.”

Most induló cikksorozatommal a legkülönfélébb állatfajokon elvégzett homeopátiás kezelések eredményeként bekövetkezett gyógyulásokon keresztül szeretném bemutatni e lap olvasói számára, hogy a homeopátiának nem csak a humán orvoslás, hanem az állatgyógyászat területén is lehet létjogosultsága.

Dr. Mátray Árpád
Homeopata állatorvos
MHOE elnökség tagja