Az antropozófus orvoslás lényegét nehéz egy-két mondattal összefoglalni.
Maga a szó eredete: antropos (ember) + sophia (bölcsesség) szóösszetételből ered.
Ha mindezt lefordítjuk a jog nyelvezetére hazánkban:
„Az antropozófus orvoslás az embert egyénként környezetébe ágyazva, azzal szerves egységben tekinti. Az egészség és betegség okait e differenciált, komplex rendszerből vezeti le, és a kezelést is onnan meríti. Olyan nyílt rendszerspecifikus szemléletmód, mely saját fogalom-, eljárás- és szabályrendszerrel rendelkezik, speciális módszereket és eljárásokat alkalmaz. Az orvos speciális, fitoterápiás vagy potenciált gyógyszereket, külső beavatkozásokat, életvezetési tanácsokat, terápiás beszélgetést, dietetikát, művészi terápiákat alkalmaz az erre külön kiképzett terapeuták segítségével.” 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet
Gyakorló homeopata, antropozófus orvos szemszögéből:
A homeopátiában az emberi betegségtünetekhez való viszonyt, az antropozófiában a világhoz való viszonyt, és azon belül az ember működését szeretnénk értelmezni, megérteni. Ehhez hozzá tartozik, hogy az embert nem csak fizikális szinten vizsgáljuk, majd jó autószerelőként alkatrészt cserélünk, megolajozzuk, újrakalibráljuk a rendszert, hanem lénytagdiagnózisnak megfelelően értelmezzük a fizikális, energetikai, érzelmi és tudati szinteket – hogy csak egy aspektusát említsük az antropozófus diagnosztikának -, és ezt követően javaslunk gyógymódot. Azaz az antropozófia az egész embert gyógyítja, rátekintve a páciens élethelyzetére.
