Benkő Péter: “Inkább állat vagyok, mint ember”

A Turay Ida Színház tagjaként élete legjobb szerepeit játssza mostanában, mégis inkább valahol a Gerecse hegységben, egy tanyán érzi magát igazán jól a 66. évében járó színész. Itt talált igazi harmóniára, a lovai, kutyái és macskái között, a természet ölén, távol a városi életmód darálójától. Mint mondja, nem elmenekült, csak hazatért.

„Egy faluban nőttem fel. Eszem ágában sem volt színésznek lenni, a magamutogatásnál sokkal jobban érdekeltek a hangyák és a madarak. Az első szerepem is egy véletlennek köszönhető. Hat évesen káromkodás miatt kirúgtak az óvodából, ezért apám elvitt magával Pestre a Fel a fejjel című film forgatására. Ott a rendező, Keleti Márton meglátott, és azt mondta: „Gyula, nekem épp ilyen gyerek kéne a filmbe, mint ez!” – meséli Benkő Péter, aki állítása szerint az utóbbi öt évben jutott el élete legérdekesebb szerepeiig. A Bánk bánban Mik hál bánt, a Hamletben az egyik sírásót, a Rómeó és Júliában Lőrinc barátot, a Sári bíróban címszerepet játszik, a József Attila Színházban pedig Molnár Ferenc A doktor úr című darabjában egy „isteni karakterszerepben” vendégszerepel. Az Óbudai Művelődési Központ előterében beszélgetünk, a Turay Ida Színház legújabb darabja, A Hosszúhajú veszedelem próbája után, de már alig várja, hogy autójába pattanjon, és hazaérjen a tanyára, ahol tíz éve él feleségével és állataival, és ahol megtalálta az igazi boldogságot. Ha éppen nincs új darab, amit minden nap próbálnak, akkor csak az előadásokra jár fel Budapestre, és egyáltalán nem vágyik többre. „A természetben mindig történik valami. Ha az ember tud figyelni arra, ahogy a bogarak, a kisvadak, a madarak, a kutyák, macskák teszik a dolgukat, egy percig nincs unalom. Nem beszélve arról, hogy mindig csinálni kell valamit a házban, a ház körül. Emelgetem a zsákot a lónak, almot viszek, és fával fűtök, annak a feldolgozása is komoly munka. Ez az én konditermem. Vannak persze barátaim is ott: lovasok, akikkel rendszeresen találkozunk, vagy van egy barátom, akinek a birtokán van egy csodálatos tó, egész nyáron oda járok úszni. Az maga a paradicsom. Csak egy templom van a közelben, annak a harangja szól, miközben megy le a nap, én pedig egyedül úszom” – lelkendezik a színész.

Bár édesapja, Benkő Gyula is legendás színész volt, fia azt mondja, ő is inkább a természethez vonzódott, mint a társasági élethez. „Az ötvenes években a belvárosban laktunk, de már akkor is utáltuk a Váci utca ál-arisztokratáit. A hetvenes években aztán sikerült kiköltöznünk a Hűvösvölgybe, ahol akkor még mókusok rohangáltak. Azután Nagykovácsiba költöztem. Tehát az életem mindig egyre inkább kifelé tendált Budapestről” – idézi fel Benkő Péter a visszatérés útját. Így került egyre közelebb a lovakhoz is. „A ló az ember egyik legősibb kapcsolata. Óriási affinitást mutat az ember iránt, miközben önálló személyiség. Inkább szövetséget köt az emberrel. Már gyerekként is állandóan a lovak között voltam, féltettek is, hogy eltaposnak, de soha nem történt semmi baj. Aztán hetedik osztályban kiválasztottak kölyök-öttusára. Engem csak a lovaglás érdekelt, úgyhogy amikor abbahagytam az öttusát, utána is kijártam lovagolni, ahova tudtam. A nyolcvanas években már voltak saját lovaim egy barátomnál, Szabó Ferenc Európa-bajnok cselgáncsozónál, aki vidékre költözött. Nagykovácsiban pedig már együtt éltem a lovaimmal.”

Bár a lovak a kedvencei, van négy kutyája és három macskája is. „Azért szeretem az állatokat, mert a velük való kommunikáció megérzéseken alapul. Ez a legőszintébb és a leghatásosabb kommunikáció. Érzelmi szinten én is ilyen vagyok, inkább állat, mint ember” – állítja a színész, aki fiatal korában orvos akart lenni, mert szerinte ezen a megérzésen kell a gyógyításnak is alapulnia. „Az orvosnak először meg kell éreznie, hogy mi a páciens baja. Nem csak a leletekből, hanem a kommunikációból. Ehhez meg kell ismernie, alaposan ki kell kérdeznie a pácienst. Sajnos manapság sok orvost bedarál az adminisztráció, nincs erre idejük. A homeopátia ehhez való visszatérés, ezért engem mindig is érdekelt. Már a kilencvenes években is, amikor még titok lengte körül, amikor még zavarosak voltak a leírások, és senki nem igazán értett hozzá. Most már értem, és csak röhögök a szkeptikusokon, akik szerint csak placebo-hatásról, önszuggesztióról szól az egész. A 2000-es évek elején ugyanis a lovaimnál is elkezdtem a homeopátiát alkalmazni, ami csodákat tett velük. A lónál pedig nincs placebo-hatás, nincs önszuggesztió. Ő egyszerűen reagál. Az első, homeopátiával kezelt lovam például asztmás volt, szörnyen zihált, köhögött, már vérzett az orra. Nem engedtem, hogy belenyomjanak egy nagy adag szteroidot, ami tünetileg ugyan kezeli, de borzalmas mellékhatásai vannak, és a belső szerveit teljesen tönkreteszi. Akkor ismertem meg dr. Mátray Árpád állatorvost, aki eljött, alaposan megismerte a ló természetét, majd kevert egy olyan homeopátiás szert, amitől néhány napon belül elmúlt az asztmája. Azóta több lovat is gyógyíttattam így. A mostani lovam, Smaragd, például az egyik szénától köhögött, valószínűleg valamilyen allergiát váltott ki belőle. A homeopátiás szertől nem csak hogy meggyógyult, de fényes lett a szőre, és rendkívül jó állapotba került. Sokan akkor fordulnak a homeopátiához, amikor más módszerek már nem hatnak. Én sok mindenre nem is próbálkozom már mással.”

Lausek Esther

forrás: Homeo Patient