Dr. Jónás Eszter – Daganatos megbetegedések és homeopátia

Interjú a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület elnökével, dr Jónás Eszterrel

Dr. Jónás Eszter, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület elnöke másfél évtizede kutatja a daganat-megelőzés lehetőségeit, s ezt a tudását is immár tíz éve kamatoztatja praxisában. Kutatásai mellett a doktornő folyamatosan publikál, előadásokat tart – és a mi a legfontosabb: homeopátiás orvosként gyógyít. 

Mióta foglalkozik homeopátiás gyógyítással? És miért éppen ezt a szakterületet választotta?

Kedves kis történettel kezdődött a kapcsolat a homeopátia és köztem: 1998-ban történt, hogy a Komplementer Medicina című lapnál dolgoztam felelős szerkesztőként, s kezembe került egy homeopátiával foglalkozó kézirat. Őszintén megvallom, hogy egyetlen szót sem értettem belőle. Ez nagyon zavart, és elkezdtem faggatózni az újság orvos-munkatársainál. Igazán felkeltette az érdeklődésemet az a lelkesedés, ahogyan a témáról beszéltek. Ez adta meg a kezdő lökést; ettől kezdve egyre inkább érdekelt a szakterület, olyannyira, hogy 2000-ben vizsgát tettem belőle, és azóta is homeopata orvosként praktizálok.

És hogyan találkozott a homeopátiás praxisa egy régebbi kutatási területével, a daganatok megelőzésével és kezelésével?

A daganatos megbetegedés mindig is fő kutatási területeim közé tartozott, ám a két szakterület találkozása egy szomorú családi történetnek köszönhető. Édesapám súlyosan megbetegedett, és kézenfekvő volt, hogy mindent megpróbálok megtenni a gyógyulása érdekében. A homeopátia segítségével sikerült is enyhíteni a daganat kezelésével járó tüneteket és a fájdalmakat. Ezután kezdtem el más, hasonló betegekkel is foglalkozni; de természetesen nemcsak velük, hiszen lehetetlen egyszerre túl sok ilyen esetet nyomon követni. Mivel ez lelkileg is megterhelő lenne, örömmel foglalkozom, például ekcémás, allergiás emberekkel, vagy éppen sokat betegeskedő kisgyermekekkel is.

Ennyiféle betegség közt bizonyára sok emlékezetes esettel találkozik…

Minden beteg emlékezetes, de számomra talán az egyik legkedvesebb emlék, amikor egy karotin érzékenységben szenvedő kisfiút hoztak el hozzám. A kétségbeesett szülők elmesélték, hogy már attól is negyven fokra szökik fel a láza, ha egy olyan kanál ér a szájához, amiben előzőleg répa volt. Féléves kezelés után hatalmas öröm volt látni, ahogy a kisfiú boldogan répát rágcsál.

S mi történik, ha a saját gyermeke betegszik meg, vagy bárki más a családból? Sőt: önmagát tudja-e kezelni egy homeopátiás orvos?

Attól függ, miről van szó, hiszen egy egyszerű megfázást bármelyik családtagunkon vagy akár magunkon is kezelhetünk. Ám a komolyabb esetekben, ahol a megbetegedés mögött akár lelki okok húzódhatnak, nehéz, sőt néha lehetetlen megnyílni önmagunknak – ezért a homeopátiás orvos is egy kollégájához jár kezelésre. A családtagokkal sem mindig könnyű a helyzet; a férjem például műszaki ember, aki homeopátiás tanulmányaim elején némi kétkedéssel szemlélte ezt a holisztikus szemléletű gyógyítást, aztán egyszer jött egy kínzó fogfájás. Ekkor kétségbe esve azt mondta: ha most fél óra alatt segítesz, megemelem a kalapom előtted. Azóta ő is meggyőződéssel szedi a cukorgolyócskákat, ha a szükség úgy hozza.

A pályáját ismerve látható, hogy szeret új meg új területeket megismerni, és képezni magát; folyamatosan publikál, konferenciákon tart előadást, tanít és vizsgáztat. Ha ideje engedné, mivel egészítené még ki mindezt, milyen további terápiákkal ismerkedne meg szívesen?

A homeopátiás szemlélet szerint az emberi test egy egészet alkot, ezért egy kezelés során mindig a teljes életmódot, az ember egészét vizsgáljuk. Ennek szerves része a táplálkozás, aminek kutatásával már nagyon régóta foglalkozom. Szeretném ezt a tudásomat még tovább mélyíteni, mert a szakirodalomból tudjuk, hogy a daganatos betegségek negyven százaléka megelőzhető lenne csupán egészséges táplálkozással. Mindezt pedig szívesen kiegészíteném azzal, hogy alaposan megismertem a fitoterápiát, amiben szintén ígéretes lehetőségeket látok a gyógyításra.