Homeopátiás gyermekalkatok és a labda 1. rész

Tanfolyamaink során többször merült fel kérésként, hogy foglalkozzunk a nagy homeopátiás alkati szerekkel is. Az alábbiakban egy kis játékra invitáljuk… Képzelje el, hogy egy kisgyermek van otthon édesanyjával. Az édesanya egy új, piros pöttyös labdát tett fel a polcra, amit a gyermek nem ér el. Vizsgálják meg, hogy játszódik le a jelent annak megfelelően, hogy milyen alkatú kisgyermekről van szó.

Calcium carbonicum gyermek

Kedvesen békésen üldögél, gügyög, zabálni valóak a kis hurkácskái. Ahogy az ember megöleli szinte még érezni a nyakacskáján az alvás utáni enyhén savanyú-édes babaizzadság illatát. Megtöröljük az orrocskáját, és konstatáljuk, hogy már megint megfázott. Békésen üldögél, majd a labda felé totyog. Arra gondolunk, hogy milyen jó hogy már jár-, ugyanis a játszótéri mit tud a baba versenyben járás és beszéd terén kissé lemaradtunk. Ebben a pillanatban lehuppan, és ahogy elnevetjük magunkat sírva fakad. Mintha azt mondaná-, anya- te ezen nevetsz? Vigasztalásul bár tudod, hogy sok tojást eszik, mégis kimentek, és együtt főzitek meg a reggeli lágy tojást.  Mit tegyünk, ha ennyire szereti…

Calcium phosporicum gyermek

Ez az éjszaka is eltelt. Nem is tudod elképzelni, hogy hogy fér bele ennyi nyafogás egy ilyen aprócska testbe. Amikor alszik, abban sem lehetsz biztos, mert gyakran apró nyögéseket hallasz a gyerekszoba felől. Pont olyan vékonyka, izgő-mozgó, nyughatatlan, mint az apja. Még a szeme is… Azok a csodálatos, hosszú szempillák… a fényképeken is megszólalásig hasonlít rá. A füledben csengenek anyósod szavai, hogy később párod lába fájt, ahogy növekedett, órákat töltött a masszírozásával, majd a feje fájt a tanulástól. De lám-lám, most veszed észre, hogy kibújt a hónapok óta várt fogacska… Talán nyugodtabb éjszakáitok lesznek. Talán most már kolbászt is adhatsz neki, bár tudod, hogy nem lenne szabad. De mit tegyél, ha egyszer ilyen megmagyarázhatatlanul vonzódik a füstölt ízekhez. És ekkor meglátja a labdát. Legörbül a szája. Tudod, hogy nem piros, hanem kék labdát akart. De ha kék lenne, akkor inkább piros kéne. Sétára indultok, az majd megnyugtatja. Imád kimozdulni.

Nux vomica gyermek

Jaj, már megint a pocakod fáj… hogy ezt nem tudtad kinőni… csak nehogy sérv legyen. Az örökös türelmetlenség. Igen, nem tudok repülni, anya csak a földön tud járni. Nem, ne sértődj meg. Hidd el, a dolgok a maguk rendjén haladnak. A csudába- most veszem észre, hogy még csak hajnali 4 óra van. Biztos a kaki. Már megint napok óta nem kakiltál. Nem, most nem labdázunk, még csak hajnali 4 óra van, elő az orrspray-vel, mert már megint bedugult az orrod és irány az ágy.

Phosporus gyermek

Imádlak… Te kis édes mosolygó, szőkés vörös hajú tündérke. Ezek a vakítóan kék szemek… Jó-jó nem megyek ki a szobából, hogy ne legyél egyedül. Milyen édes vagy, hogy az idegenekre is kedvesen mosolyogsz. Csak az a tegnapi vihar, attól nagyon féltél. De hát ez érthető, hisz olyan hangosan villámlott. Vajon mikor alszod már végig az éjszakát? Olyan, mintha mindig enni akarnál. Igaz, a nagymamád a mai napig még éjjel is felkel enni. Lehet, hogy tőle örökölted? És a gyenge tüdődet is- a legapróbb megfázás is köhögéssel végződik… De csak kinövöd…

Milyen édes, ahogy nagy nehezen megszerzed a labdát, és puszilgatod.  Édesen játszol vele, de tudom, hogy ez maximum 10 percig tart, aztán már más érdekel.

Na, nem… Ne menj a hűtő felé, ma már ettünk jégkrémet. Rendben van, hogy minden nap adok, még télen is, de naponta kétszer?

Folytatás következik…

dr Farkas Orsolya