Pitti Katalin: “Az énekléstől sokasodik az életenergiám”

Interjú Pitti Katalin művésznővel

Nem vagyok egy nyafogós típus

 Tanít, gyakorol, jótékonysági hangversenyeken lép fel, és gyerektáborokat szervez. Ha néhány perc szabadideje akad, azonnal rohan a lányához és az unokájához. Ennek ellenére fáradtságnak nyoma sincs az arcán, hiszen ahogy ő mondja: a feladatoktól csak erősödik az ember.

„A remény hal meg utoljára” mondja nevetve Pitti Katalin Liszt-díjas, Érdemes művész egy csendes kis szentendrei kávéház teraszán. „Ezt már a kisunokámnak, Barnabásnak is megtanítottam” és hangja határozottságából úgy tűnik, pontosan tudja, miről beszél. A művésznő a múlt év decemberében töltötte be a hatvanat, de irigylésre méltó energia sugárzik belőle. Azt meséli, szüksége is van minderre, hisz rengeteg munkát kell elvégeznie hétről-hétre.

„Lassan tíz éve már, hogy szabadúszóként élem az életem, és nem vagyok az Operaház tagja. 24 évig dolgoztam ennek a történelmi épületnek a színpadán, a legnagyobb szerepeket énekelhettem el, de a nyugdíjam sajnos semmire sem elég. Minden munkát, és fellépést magamnak kell megszerveznem. De egy cseppet sem bánom, szeretem, ha én irányítom a sorsom, és tudom, hogy mindent meg tudok oldani. Minden nap közel nyolc órát énekelek, vagy tanítok. A Nyugat-magyarországi Egyetem docenseként hangképzést oktatok Szombathelyen, aztán visszajövök a fővárosba a Budai Művészházba dolgozni. Végül irány Tata a Menner Bernát Zeneiskola. Ide azért is szeretek járni, mert itt lakik a lányom és az unokám. Így egy héten egyszer alkalmam nyílik velük is találkozni. Aztán természetesen minden kedden kezdem előröl az utazást. S akkor még nem említettem a hétvégi fellépéseket. Rengeteg különleges műsorral járom az országot: énekelek ária-, és dalestet, opera és operettműsort, és természetesen szakrális programokat is. Első hallásra rengetegnek tűnik, de ez a sok munka tart fitten és egészségesen. Természetesen mindemellett borzasztóan vigyázok az egészségemre, mivel számomra a torkom körül forog az élet. Tudom, rengeteg szörnyűség történik világban, és ahhoz képest mindez nevetségesnek tűnik, de én az éneklésemmel, a hangommal adok másoknak energiát, ezért kötelességem vigyázni rá. Rengeteg jótékonysági rendezvénnyel is megkeresnek, és ahová szeretettel hívnak, oda elmegyek, hiszen fontos, hogy erőt adjak olyan embereknek, akiknek szükségük van rá” meséli Pitti Katalin

„Egyébként két évvel ezelőtt Egerben énekeltem pont egy jótékonysági rendezvényen, amikor először találkoztam a homeopátiával. Azóta is szívesen használom ezt a gyógymódot, ha úgy érzem, kerülget valami. Ott ismerkedtem meg dr. Berecz Józseffel és a feleségével, aki az estet szervezte az egri óra megmentésére. Nem vagyok egy nyafogós típus, de aznap valami hurut kerülgetett, és ők ajánlották, hogy próbáljam ki az apró fehér golyócskákat. Hihetetlenül gyorsan hatni kezdett, a hangszálaim tökéletesen működtek aznap a színpadon. Nem csoda, hogy ezután is mindig kikérem a tanácsukat, bármilyen apró-cseprő nyavalyám akad” avat be a művésznő.

„Egyébként a növendékeimnek is mindig azt tanítom, énekelni csak úgy lehet, ha tökéletesen egészséges az ember. De számomra ez nem csak annyit jelent, hogy nincsenek testi tüneteim. Évek óta vallom, csak akkor tudsz a közönségnek adni, ha egyben vagy: ha a tested mellett ápolod a lelked, és a szellemed is. Eszerint élek: hiába tanítok nyolc órát, én akkor is leülök még a zongora mellé gyakorolni, és esténként csak akkor hajtom le a fejem, ha már minden aznapi teendőmet elrendeztem. Nincs halogatás, nincs betegeskedés, mert minden új napon egy új munka, egy új feladat vár rám!”

Molnár Dóra