II. helyezett

Márkné Varga Zsófia: Beteg vagy “csak” kimerült?

12 évvel ezelőtt, első gyermekem születése után ismerkedtem meg a homeopátiával, méghozzá a gyermekorvosunk közvetítésével, neki köszönhetem az érdeklődésemet a holisztikus szemlélet iránt. Ismeretségünk alatt folyamatosan segített abban, hogy megfigyeljem gyermekeimet és partnerként kezelt az adódó betegségek, problémák megoldásánál. Mikor felhívtam, hogy szeretnék pályázni az alább leírt esettel, egyből bíztatott, hogy üljünk le és beszéljük meg. Minden jegyzetet, amit készített a rendelkezésemre bocsátott.

A homeopátiával kapcsolatban eleinte csak abban bíztam ez valami olyasmi, aminek a révén nem kell gyógyszerrel tömnem a kislányomat. Hamarosan azonban meggyőződtem arról, hogy sokkal több ennél. Egyre jobban elköteleződtem mellette, ma már állatnál, növénynél is sikeresen alkalmazom. A legnagyobb kihívással, amit homeopátiával sikerült megoldani a harmadik gyermekemnél találkoztam.

O. 2014. februárjában született szépen növekedett, fejlődött 6 hónapos koráig, amikor furcsa kis mozdulatokat vettem észre nála. Először csak a jobb kezét emelgette akaratlanul, majd később ezred másodpercnyi időre biccentett a fejecskéjével. Eleinte csak én láttam ezeket a különös mozgásokat, amelyek 9 hónapos korában, 3 napos lázat követően erősödtek, kezdtek ijesztővé válni. Gyermekorvosunk tanácsára neurológushoz fordultunk. Mivel annyira erőteljessé váltak a tünetei azonnali időpontot kaptunk az epilepszia centrumba. Megvizsgálták és megállapították, hogy gyermekkori myclonus epilepsziája van. Haladéktalanul antieplieptikumra, Convulex szirupra állították, mert a tapasztalatok szerint ez a betegség, csak ilyen terápiával kezelhető. Mindez 5 évvel ezelőtt történt. Jelenleg is teljesen egészséges, tünetmentes és nem azért, mert gyógyszer mellett szépen kinőte az epilepsziát!

Kislányom a 39. héten született, miután átestem egy calicivírus fertőzésen, melynek következtében teljesen legyengültem, viszont az állandó bélmozgások beindították a méh tevékenységet is. Szellemileg is nagyon kimerült voltam a 35. hétig dolgoztam úgy, hogy nem volt biztos a szüléskor lesz-e még állásom, fogok-e ellátást kapni. Ehhez a bizonytalansághoz társult még az a lelki konfliktus is, hogy szerettem volna mindent előkészíteni, de a sok munka, betegség és a váratlan szülés miatt ezt nem tudtam megtenni. Nagyon örültem a kisbabámnak, de több hétig tartott, amíg összeszedtem magam. Közben kétszer volt mellgyulladásom. A nyár folyamán, amikor középső gyerekemet váratlanul megműtötték, megint összeomlott az immunrendszerem. Akkor már 4 éve nagyjából tejmentesen táplálkoztam, körülbelül 2,5 éve gluténmentesen is, a várandósság alatt nem szigorúan, de a paleo elvek szerint étkeztem. Számomra ez az elsődleges módja annak, hogy egészséges maradjak, mivel a cukorháztartásom nem működik jól és a tejfehérjére, és gluténra is érzékeny vagyok.

Az epilepszia diagnózis felállításakor a fenti körülményeket egyáltalán nem vették figyelembe. Kértem a kezelőorvost, hogy adjon egy kis időt mielőtt elkezdjük a gyógyszerezést. Mindössze 1 hetet kaptunk, amíg meglettek a laboreredmények. További időkérésemre és az egyéb terápiákat illetően, azt a választ kaptam, hogy veszélyeztetem kislányom egészségét, mással próbálkoznom felesleges, mert a ketogén diétát csak a gyógyszerre nem reagáló pácienseknek ajánlják, a homeopátiát pedig veszélyes áltudománynak tartják. Elvittem egy Vega tesztre, ami azt mutatta, hogy egyáltalán nem bírja a tejet, a glutént, súlyos magnézium és D-vitamin hiánya van és a B-vitaminok szintje is nagyon alacsony a szervezetében. A vizsgálat azt is mutatta, hogy pszichésen nagyon fáradt, a napokkal korábban általam ivott kávéból a koffein még kimutatható volt nála. Sajnos ezeket az eredményeket és azt, hogy minden tünet a hozzátápláláskor kezdődött hiába mondtam a neurológusnak. Így elkezdtük a szirup adását, amitől kislányom napról-napra rosszabbul lett, teljesen kifordult magából. Éjjel nem bírt aludni, nappal viszont félálomban hánykolódott, úgy nézett ki, mint aki kábítószer függő. Végül a kezelőorvosa mondta, hogy hagyjuk abba a gyógyszert, próbáljunk másikat. Mivel a következő szirupot csak megrendelni lehetett és karácsony volt, nyertünk egy kis időt. Eközben Magnesium phosphoricum Schüssler sót, nagy dózisban D-vitamint, az anyatejen keresztül B-vitamint kapott. Gyermekorvosunk kérésére összeszedtem, hogy mik jellemzőek a kislányomra (izzadós a feje, alvás közben mindenhol savanyúan izzad, agresszív, mindent azonnal elvesz, markol csíp, kezével kaparászik, mozgékony, hason alszik, szereti a fűszereset, sósat, csípőset és a hideget, ha melege van vetkőzik), így Medorrhinum C200-at is kapott.

Teljesen kétségbeestem, kérésemre gyerekorvosunk felkeresett minket az otthonunkban. Beszélgettünk, hogy mi az, ami még fontos lehet, megemlítettem, hogy a vihartól fél, főleg a széltől, nagyon kitartó és addig próbálkozik, amíg nem sikerül neki valami. Közben O. játszott a szokásos módon, kicsit mérgelődött, majd egyszer csak elkezdett pucérra vetkőzni. Ez volt az a pont, amikor egyértelművé vált a megoldás. Hyosciamus golyócska lesz a megfelelő mondta, az orvosunk. 1 adag homeopátiás szertől visszatért a régi kedélye, további ismétléstől megszűntek a biccentések! Fél évig hetente egyszer kapott a golyócskából, sokat „mezitlábazott”, rengeteg zsírt evett kevés szénhidráttal és még 1,5 évig igény szerint szopizott. Néha kicsit koordinálatlan volt a mozgása, általában fogzáskor és ha kicsit több szénhidrátot evett, ilyenkor kapott egy plusz adag Hyosciamust és minden helyreállt. Az egyéves kontroll vizsgálatnál nem találtak semmi eltérést az agyhullámokban, neurológusa szerint gyógyszer nélkül meggyógyult!

Számomra ez a példa az ékes bizonyítéka, hogy a szakorvossal szemben egy homeopata, aki ismeri a páciensét mit tud elérni. Ideális esetben egy csecsemő vizsgálatakor az anyának az állapotát is fel kellene térképezni főleg, ha a baba csak szopik. A vitamin és ásványianyag hiányok, az új ételek, a tartós stressz hatás és a fogzás együttesen váltották ki kislányomnál a rándulásokat, amelyeket az EEG is kimutatott. A klinikai orvos csak az EEG képet és a gyermek pillanatnyi állapotát vizsgálata, a kóros eltérések alapján megállapította, hogy epilepsziás. A diagnózis és a szokásos terápia alapján minimum 3 évig folyamatosan, olyan gyógyszert kellett volna szednie, ami súlyos vesekárosodást, alvás- és viselkedészavart okozhat, melyből az utóbbi már a harmadik napon megjelent és egyre súlyosbodott..

Elfogadhatóbb „kezelésnek” tekintem azt – hogy odafigyeltünk O. különleges tápanyag igényére és a szervezetében felborult egyensúlyhiány visszaállítására, homeopátiát alkalmaztunk -, közben a rendelkezésekre álló eszközökkel figyeltük az állapotában bekövetkező változásokat. Egyszerűbb lett volna gyógyszerezéssel csillapítani a tüneteket ugyan, de ezzel súlyos hatású vegyi anyagokkal terheltük volna a szervezetét.  O. továbbra sem eszik glutén és tejfehérje tartalmú ételeket, a cukros dolgok gondot okoznak neki, gyakran dühöng, de ettől függetlenül vidáman éli a 6 és félévesek életét és fogalma sincs milyen megpróbáltatásokon esett át 9 hónaposan.


Megosztás a Facebook-on